Lehet-e az atópiás dermatitisz esetén európai járványról beszélni? Bár az elmúlt évtizedekben nőtt a diagnosztizált esetek száma, nehéz a tisztánlátás, mert a főként gyermekeket érintő bőrbetegséget eltérően kezelik és tartják nyilván az egyes országokban.
Az atópiás dermatitisz a gyermekeket akár már újszülöttkorukban kínzó, bőrpírral és erős viszketéssel járó, immunrendszeri eredetű krónikus gyulladásos állapot, amit az elmúlt két évtizedben valóban gyakrabban diagnosztizáltak a kontinensen. Ám a gyógyszeripari és orvosi kutatások szerint nem bizonyítható egyértelműen, hogy a betegség előfordulása nőtt-e meg, vagy több érintett gyermek jutott el a megfelelő szakorvosi vizsgálatra. Amit a korábbi felmérések feltártak: a betegség egyértelműen gyakoribb a városi környezetben élőknél, és a hideg éghajlatú országokban.
Ez utóbbi tényezőről már régóta olvashatunk, de az európai atópiás dermatitisz adatait elemezve látható, hogy miközben a legtöbb megbetegedést az északi Dániában rögzítették, Norvégia, Svédország vagy Finnország még csak nem is dobogós. Ugyanakkor a déli országnak számító Bulgáriában meglepően sok beteget azonosítottak. Ott ráadásul nemcsak a gyermekeknél, de a felnőtteknél is gyakori az atópiás dermatitisz: a felnőtt lakosság mintegy 15 százalékát érinti. A kutatók szerint emögött azonban nem feltétlenül a betegség valós előfordulása, sokkal inkább az adott ország statisztikai gyakorlata állhat. Bizonyos országokból egészen friss adatokat lehet elérni, ugyanakkor mások legfeljebb tíz évvel ezelőtti kérdőíves felmérésekből származó összesítést publikálnak. Ha tehát valahol azt a hírt olvassuk, hogy járványszerűen nő az atópiás dermatitisz előfordulása, érdemes fenntartásokkal kezelni. Magyarország egyébként a lista első felében található, mert itt jó ideje 15 százalék feletti az érintett gyermekek aránya.
Amit az elmúlt évek vizsgálatai egyértelműen kimutattak: a magasabb társadalmi státusz, a szülők magasabb képzettsége, a családban korábban előforduló betegség összefügg az atópiás dermatitisz gyakoriságával. A jó hír, hogy betegséget sokkal intenzívebben kutatják napjainkban, mint például húsz évvel ezelőtt. Ennek megfelelően nemcsak az ismereteink bővülnek, de a kezelési és a terápiás lehetőségek is.